 A magyar Kolozsvárról: „Én nem bántam meg, hogy ezt mondtam.” A Kolozsvári CFR 1907 labdarúgócsapat védekező-középpályása, Vass Ádám alig három hete erősíti a vasutascsapatot, de már rengeteg szurkolót vonzott maga köré. Ő az első anyaországi játékos, aki a vasutascsapat színeiben játszik a Pászkány-érában. Vele készítettünk interjút vasárnap délelőtt.
– Mikor értesültél arról, hogy a CFR érdeklődik irántad?
– Szabadságon voltam otthon, Magyarországon, amikor megtudtam, hogy egy bolgár csapat érdeklődik utánam. Visszamondtam az ajánlatukat, és ezután jött a CFR. Úgy éreztem, hogy ez nagy lehetőség, ezért ezt választottam.
– Számított az, hogy Kolozsvár és Magyarország között kicsi a távolság?
– Ez csak az egyik előny, hogy alig néhány órára vagyok a családomtól, ebből a szempontból is jól választottam.
– Mi volt az oka, hogy nem maradtál a Bresciánál?
– Lejárt a szerződésem. Az évek során több csapat megkeresett, de nem engedtek el. Most erről nem volt szó, így eljöhettem.
– Mit tudtál a CFR-ről, és mennyi ideig folytak a tárgyalások?
– Nyilván hallottam, hogy játszottak a Bajnokok Ligájában, de nagyon sokat nem tudtam a román bajnokságról. Nagyjából azért tudtam, hogy melyik és milyen csapatról van szó. Nagyon hamar lebonyolítottuk a tárgyalásokat.
– Két mérkőzés után mit gondolsz a bajnokságról és a csapatról?
– A csapatról már az első napok után is pozitív benyomásaim voltak. Nagyon emberségesen viselkedtek velem a játékosok, a beilleszkedéssel hál’ istennek nem volt probléma. Most, két mérkőzés után is csak jó dolgokat mondhatok. Mindkét eddigi ellenfelünk pozitív focit játszott.
– Mi hiányzott tegnap ahhoz, hogy megverjétek a Medgyest?
– Nem tudom, hogy pontosan mi hiányozhatott, de előfordulnak ilyen napok, amikor sok helyzetet dolgozunk ki, mégsem sikerül előnyt kovácsolnunk belőle. Lehet, ha még játszunk tíz mérkőzést, akkor kevesebb helyzettel is megnyerünk nyolcat. Ez ilyen.
– Milyennek értékelnéd a tegnapi szereplésed?
– Úgy gondolom, hogy teljesítettem azt, amit tőlem kért a mester. Igazából én elégedett voltam a teljesítményemmel, és remélem, hogy legközelebb több lehetőséget is kapok, de a tegnap ennyihez jutottam, és úgy gondolom, éltem a lehetőséggel.
– Mire van szükséged ahhoz, hogy alkalmazkodj a román bajnoksághoz?
– Azt majd a következő hetek eldöntik. Sem Angliában, sem Olaszországban nem volt bajom a beilleszkedéssel. Remélem, hogy nem lesz problémás alkalmazkodni az itteni focikultúrához. Két és fél hete vagyok itt, ez pedig nem megy egyik percről a másikra, de dolgozom nap mint nap, hogy felvehessem ezt a stílust.
– Szerinted képes a CFR mind a Bajnokok Ligája, mind a Román Kupa és bajnokság frontján is jól teljesíteni?
– Nem lesz könnyű helytállni, kiváltképpen a Bajnokok Ligájában. Mindenképpen úgy fogunk hozzáállni, hogy megvédjük a bajnoki címet, és a BL csoportkörébe is bekerüljünk.
– Miért mentél el olyan fiatalon idegenlégiósnak?
– Jött egy angliai lehetőség, és úgy gondoltam, hogy ha magas szinten akarok játszani, nagy hiba lenne kihagyni. Visszatekintve: boldog vagyok, hogy így döntöttem.
– Melyik bajnokságban tanultál a legtöbbet?
– Én védekező-középpályás vagyok, és Angliában nagyon sok pluszt kaptam. Olaszországban teljesen más a futballkultúra. Ott is nagyon sokat lehet tanulni, főleg a taktikai és technikai vetületre gondolok.
– Miben különbözik a román futball az olasztól?
– Olaszország – mint azt mindenki tudja, aki focival foglalkozik – a védekező fociról híres, amit nagyon tudnak és nagyon jól is csinálják. Az a legnagyobb különbség, hogy itt kissé szabadabbak a posztok a pályán. Úgy gondolom, hogy elég színvonalas a román bajnokság, és várom, hogy minél több meccset játszhassak és bizonyíthassak. Mondhatnám, hogy Olaszországban bonyolultabbak a taktikák, és nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenki oda fusson, ahova az edző elvárja. Olaszországban egy héten négy napot csak taktikáztunk, így aztán nem is véletlen, hogy ők ezt olyan jól csinálják.
– És a román és magyar bajnokság közti párhuzamról…?
– Nem nagyon tudok párhuzamot állítani, mivel én csak ifi szinten játszottam otthon. Amikor lehetőségem volt rá, figyelemmel követtem a magyar bajnokságot, de mivel nem játszottam otthon, nem tudom összehasonlítani a kettőt, így nem tudom, mi lehet a különbség.
– A román sajtó nagyon felkapta azt a kijelentésed, hogy magyar városba jöttél. Mit mondhatsz erről?
– Meglepett, mert nem azt mondtam, hogy egy magyar városba jöttem, hanem azt, hogy olyan, mintha egy magyar városba jöttem volna, mert hallottam, hogy sok magyar ember él itt. Én nem bántam meg, hogy ezt mondtam. Hogy ez ilyen nagy port kavart a román sajtóban, végül is valamilyen szinten érthető.
– Érzel megkülönböztetett érdeklődést irántad a magyar szurkolók irányából?
– Hihetetlenül jó érzés, hogy a szurkolók érdeklődnek irántam. Ettől is jó döntésnek tartom azt, hogy ide jöttem focizni. Jólesik, hogy a szurkolók megkeresnek, és remélem, hogy nem fognak csalódni bennem.
– Milyen esélyt látsz abban, hogy újra játssz a magyar válogatottban?
– Úgy gondolom, hogy nem azon múlik a válogatottságom, hogy a Bresciánál vagy Kolozsváron játszom, de ha a CFR bejut a Bajnokok Ligájába, akkor változhat ez a helyzet is. Úgy gondolom, hogy ha be akartak volna hívni, akkor behívtak volna eddig is. Sajnos nem azon múlik, hogy hol játszom éppen. Kíváncsian várom a fejleményeket a válogatottal szemben.
– A CFR magyar szurkolói már régen várnak magyarországi játékosra, milyen érzés számodra, hogy te vagy az első?
– Hallottam, hogy én vagyok az első magyarországi játékos, aki idekerült és engem csak motiválni tud ez a tényező. A bizonyítási vágy még inkább fokozódik bennem, hogy ne okozzak csalódást a magyar közönségnek.
– Milyen érzés olyan csapatban játszani, ahol a többség légiós?
– Hozzászoktam ehhez a helyzethez, de Angliában és Olaszországban is sikerült megértetnem magam. A CFR-nél egyszerűbb a helyzet, mert itt szinte mindenki beszél angolul, van aki beszél olaszul is. Beszélnek magyarul is, vagy legalább megértik, amit mondok, így ezzel a kérdéssel nincs probléma.
– Volt alkalmad megismerni a várost?
– Kezdem megismerni a fontosabb helyszíneket és nagyon-nagyon tetszik. Szép város és az emberek is nagyon rendesek. Kulturált helynek találom, tetszik.
– Jártál korábban Kolozsváron?
– Nem, sőt Erdélyben sem jártam. Nagy álmom volt, hogy egyszer ide is eljussak, de sajnos ez eddig nem jött össze. Újdonság volt számomra.
– Milyen elvárásokkal érkeztél Kolozsvárra?
– Elvárásaim nem voltak, de kíváncsi voltam, hogyan fogadnak, mert azért Romániáról beszélünk… De eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Nincs panaszom semmire.
– Lapunk a magyaroknak szól, mit üzennél a magyar olvasóknak, szurkolóknak?
– Először is azt, hogy nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy minden meccset megnyerjünk. Szeretném megköszönni a sok biztató szót és üzenetet, mert nagyon jól esik, és sokat segít a beilleszkedésben, erőt adnak a nehéz napokban. Köszönöm mindenkinek ezt a csodálatos fogadtatást, és nagyon remélem, hogy viszonozhatok minden kedvességet a pályán nyújtott teljesítményemmel.
Vass Ádám 1988. szeptember 9-én született Kápolnásnyéken (Fejér megye). Pályafutását 2003-ban kezdte a Ferencváros TC színeiben. Már nagyon korán, alig 16 évesen Angliába igazolt, a Stoke Cityhez, de a felnőttkort elérve sem a bajnokságban, sem a kupában nem számítottak rá, csupán a tartalékcsapatban jutott játéklehetőséghez. Emiatt 2007-ben az olaszországi Bresciához igazolt, ahol öt év alatt 147 alkalommal lépett pályára hivatalos mérkőzésen (Serie A, Serie B és Olasz Kupa), és az olasz csapat színeiben négy gólt lőtt. Július 1-től a Kolozsvári CFR-t erősíti. Vass a korosztályos és felnőtt magyar válogatottban is szerepelt, az utóbbiban tizenegy alkalommal. Két évvel fiatalabb öccse, Vass Máté is labdarúgó: a Ferencváros TC színeiben játszik. |
riti józsef attila 